A nevemet tudhatod, de az életemet nem ismerheted! Hallhattál arról, hogy miket tettem, de fogalmad sincs róla, hogy vajon abból mennyi igaz, és mennyi hamis! Arról meg főleg fogalmad sem lehet, hogy az igazak közül mit, miért csináltam! A múlton rágódni nem fogok! Változtatni nem tudok! Tettem, amit tettem, nem bánom! Voltak, vannak és lesznek hibáim, melyekből tanulok! Hibáinkat nem tudjuk meg nem történtté tenni - De beismerhetjük őket, és bocsánatot kérhetünk miattuk ... !
Az, hogy ki mit mond a hátam mögött, nem érdekel! Gyűlölöm a hazugokat és megvetem a gyávákat! Vannak irigyek, ellenségek, szerelmek, barátok, de életem csak egy van, és azt úgy élem, ahogy jó nekem! :)
Úgy tűnik, sokkal nehezebb legyőzni a láthatatlan szenvedélyeket, mint fegyverrel meghódítani a látható világot.
Még tetű is van benne Drágám, amit akkor kaptam mikor Veled összebújtam. (csó-kol-gat-lak)
Még egy korty, még egy ölelés, talán utoljára látsz, ha leiszom magam elfelejtem, hogy vár egy másik s te másra vágysz...
Jó tudni mit tennél máshogy, ha a sors megjutalmazna, lehet tegnap hibáztál, de a holnap tegnapja az ma. Az Úr tudja miben élsz, azt is hogy miért nem hiszel benne. Sose vess véget az életednek, már volt értelme, minden elmúlik, a kilátástalanság is... hidd el nekem, ott ahol élsz van egy másik világ is!
Szeretlek, de nem szeretem, hogy büdös a leheleted !
A tűz űz
A pokol mélységes bugyra
Lelkemben tombol a tűz
Dacolva táncol a gonosszal
Forgat, rángat s kacagva űz
Semmi vagyok, hamvadó fény
Én tudatom nem az enyém
Kegyetlen álmokat látok
S várom beteljesüljék
Harapok, ha kell
Nyers modorom igazat szól
S a harang kondul
Sírni senki se lát
A fájdalmam nem adom ki
Gyengének senki se lát
Kemény burok vesz körül
De a mag puha belül
Átkarol
Sikít a fájdalom
A nincstelenség
Átkarol minden
Szertefoszlott álmot
A szegénység
Húsba mar
Lyukas cipőben
Viskóban laknak sokan
S a gyomruk
Ürességtől korog
A madárcsicsergés a remény
Hogy nem kell többé fázni
S talán egyszer
Jólakásig
Kenyeret
Rágni
Háború
Ha a világban szétnézel
Mit érzel ?
Dúl a háború
Békéről álmodik az ember
De minden reggel csatába menetel
Véres vagy hidegháború
Hangos vagy zajtalan
Egyre megy
Könnyek között nőnek föl a gyermekek
A Béke csupán csak fogalom
Megfoghatatlan szó a papíron
Családok, szomszédok, rokonok
Fajok, nemek, országok
Vallások, nemzetek
A maguk igazáért küzdenek
Válság
Keserű szájízzel
Várom a holnapot
Az ország
Ismét sanyarog
A jövő keserves képe
Sötéten feldereng
Lesz-e munkahelyünk ?
Kenyerünk ?
Kinek számít az egyén ?
S a szegénynek a gyereke
Vagy a szegény gyereknek
Nincsen már esze se ?
Félek a holnaptól
A lázadó világtól
Félek az ámító, demagóg szavaktól
Félek a farkasokká váló emberállatoktól
Gyűlnek az indulatok
S a kisember húzza a rövidebbet
A konyha asztalára
Ugyan mit is tegyek ?
Magyarok !
Nem vagyok
Se tanult
Se okos
De látom, az ország porba hull
Emberek
Ti fent
Törvényhozó
Okosok
Ne egymásra
Mutogassatok
Ne bűnbakot
Keressetek
Az erő az egységben van !
Fogjatok hát össze
Ne személyeskedjetek
Olajat a tűzre többet ne öntsetek
Kátyúban a haza
Nézzetek ide le !
Fejétől bűzlik a hal
Nyissátok ki szemetek
Tanult emberek
Nézzetek vissza
Vissza a történelembe
Még nem tanultatok belőle ?
Zálogban a koronaékszer
Hová jutottunk ?
Mátyás visszaszerezte
Majd megint visszavásároljuk ?
Fogjatok össze
Könyörögve kérem
Milyen törvény az ?
Ahol a magyar ember éhen veszhet ?
Álmodozás
Nem itt élek
Mesebeli álom
Az utamat nem a földön járom
Szállok,szárnyalok
Fönn a magas égen
Hétköznapi gondok
Nem köt meg az élet
Megálmodott világomban
Keresem a csendet
Nem ront meg az álmodozás
Túl él minden szennyet
Írok
Nem azért írok
Mert nagy ember vagyok
Azért írok
Mert senki se vagyok
Mert nincs senki, aki meghallgasson
A világnak írok, hogy mindenki halljon
Már nem
Sikít a fájdalom
A nincstelenség átkarol
Minden szertefoszlott álmot
A szegénység húsba mar
S nincs új hajnal
A tavasz nem hoz
Madárcsicsergést
Napsütést
A vágyak már nem élnek
A láng már nem éget
Nincsenek álmok
Kiégtek
HAZÁT
Kárpátok
Szép HAZÁM
Szomorú jaj szavát fújja a szél
Hol vagytok Magyarok ?
Hatalmas királyok
Veszni nem hagytátok népetek soha !
Árpád szelleme tégy csodát !
Teremts megint Hazát !
Szent István ne hagy el
Áld meg nemzeted
Béla, hős király, ne hulljon szét Hazám !