Gyere, gyere várlak, a karomba zárlak. A szívem érted dobog, a csillag érted ragyog! A bolygók érted mozognak, a betörők érted rabolnak!
A csókod elvesztettem,
A tegnap sincs meg már.
Az érintésed megkövült,
Az emlék most is fáj.
Az estét oly rossz várni,
A magány túl nehéz,
A vágy úgy ég még bennem,
Hogy hozzám érj.
Már elmúlt régen,
De most is fáj
Mert fel kellett ébrednem,
Hogy mégis elhagytál.
Szeretlek kicsi nyuszim, te vagy az életem értelme, nem tudok nélküled élni:(
Szeretném újra érezni kezed érintését, ajkad csókjának édes ízét. Szeretnék reggelente veled ébredni, melletted feküdni és rólad álmodni. Újra hallani lágy hangodat, melyben megértés van és ámulat. De kezeid bilincs sújtja, ajkad száraz és nem ér el a csókja. Éjjelente úgy érzem, vigyázod az álmomat, de reggel fáj a csalódás, mert még mindig távol vagy. Néha magam mellett érezlek, mintha engem szólítanál, de sajnos ez csak a képzelet, a puszta hiány.
Csókok, melyekre évekig vártunk, s szavak, miket ki soha nem mondtunk. Álmok, amikben te éltél, és szerelmek, melyeket te éltettél... Megvolt a csók, mely égette a szánkat, és a szavak, mik tán őszintén szóltak. Az álmokat is visszahoztad - bár csak napokra, és a szerelmet törted darabokra.
Hazugság volt az egész életem. Hazugság volt az is, hogy boldog lehettem. Hazudtam én is, ha egy célt láttam előttem. Hazudtam akkor is, mikor leborultam térdeiden. Hazudtam, mikor szerelmes szavakat suttogtam, és akkor is, mikor vigaszt kerestem más férfiban, újban. Hazugság volt, hogy nem szeretlek, elfeledlek, és az is, hogy várok rád, érted mindent megteszek. Hazudtam, hogy félek a veszélytől, és abban is, hogy nem tartok semmitől. Hazudtam mindent, de nem a világnak, hanem saját magamnak!Hazudtam! De mindenkinek van egy álma, és én bezárkóztam ebbe a külön világba. Egy világba, ahol se jó, se rossz, ahol mindenki jó, és mindenki gonosz. Ahol egy a lényeg, a puszta cél, és hogy bármi eszközzel ezt elérd. Ezért ne vess meg a hazug szavakért, én csak küzdöttem a szerelmedért!
Ahol a szemek beszélnek, ott a szavakra már nincs szükség...
Ezerszer átolvasott leveleid nézem, magamba többször elolvasott sorait idézem, minden áldott percben a jöttödet érzem, ha nem maradsz velem, úgy érzem, végem. Szenvedek, de mégis boldog a szívem, mert tudom, valahol valaki szeret híven, és ha betartom, mit neki ígértem, megkapom, mit oly rég várok - amiben éveken át hittem.
Mosolyogj rám, mikor átölellek, súgd a fülembe azt, hogy szeretlek. Halovány arcomat simogasd kezeddel, ölelj magadhoz és soha ne engedj el!
DRÁGÁM - Te vagy az egyetlen kincsem ebben a bizsu világban
Itt vagyok én Béla és szeretlek de nagyon!
szeress, amíg tudsz, szeress, amíg lehet, mert eljön az idő, mikor szeretni már nem lehet
Este kinézek az ablakon, s felragyognak a csillagok, de az egyik úgy ragyog, hogy arcát elfeledni nem tudom :)
Sok ezer csillag ragyog rám kedvesem, millió van, száma végtelen, te vagy közöttük a legfényesebb, gyönyörű fényed ha rám ragyog, mosolyt csal arcomra, te vagy a millió közül az egyetlen, amelyre nézni szeretek! SZERETLEK!
A szívemben van egy óra, a szerelem rugója mindig csak azt kattogja, hogy timi szereti norbit:)