Csak barnulok a napon, süttetem a hasam, annyira sajnálom, hogy a munkahelyeden vagy és dolgoznod kell! Hiányzol!
Mosolyog a felhő, mosolyog az ég is, ha velem lennél kedves, mosolyognék én is!
Mikor rád gondolok, eszembe jutnak a felhőtlen pillanatok, melyeket együtt töltöttünk... hiányzol Kedvesem!
Nincsenek szavak, melyekkel elmondhatnám, nincs toll, amellyel leírhatnám, mennyire hiányzol Kedvesem!
Miközben e sorokat írtam, hosszú-hosszú órák óta folyton csak rád gondoltam, s reménykedem, hogy mielőbb láthatom csodás alakod.
Mikor mellettem állsz, hozzám simulsz, fülembe súgod: szeretlek, Nincs annál szebb, s boldogabb perc, mely kedves a szívemnek. Hiányzol nagyon!
Bár nehéz az élet, minket kihívás elé tett, mert nem lehetsz mellettem, de mutassuk meg a világnak, szerelmünk kibír mindent, minden nehézséget, s boldogságban fogunk éldegélni kettesben.
Hiányzol nekem, mint, hajnali rétnek a gyöngyöző pára, vágyom rá, hogy édes csókot lehelhessek kicsi piros szádra! Csókod ízét alig várom csak te vagy, akire vágyom!
Azt a percet feledni nem tudom, mikor édes csókod égett az ajkamon. Karomba fűztelek, arcom tűzben égett, éreztem, hogy szeretsz és én is szeretlek téged!