Hiányzol sms üzenetek, szerelmes sms, szerelem, idézetek, versek

Volt egy álmom az éjjel: ott álltunk egy ismeretlen vidéken. Te kezemet fogtad, és szemeimbe néztél, azt mondtad: Várjak rád! - többet nem is kértél, én szemeidbe néztem és átkaroltalak, azt mondtam: Ne aggódj, én eddig is vártalak! Aztán jött a reggel és elvitte álmomat, egy újabb nap jött, mi elsodorta szavunkat. Később érkezett egy levél, mit tőled kaptam, kétségtől remegő kézzel rögtön felbontottam. Mintha érezted volna, hogy mire vágytam, megerősítetted hitem, hogy nem hiába várlak. Ekkor egy pillanatra szívem görcsbe rándult, lelkem visszhangja szólt, majd eszembe jutott az álom, és halkan megjegyeztem: Én ébren is várok!

A csókod elvesztettem, a tegnap sincs meg már
Az érintésed megkövült, az emlék most is fáj.
Az estét oly rossz várni, a magány túl nehéz
A vágy úgy ég még bennem, hogy hozzám érj.
Már elmúlt régen, de most is fáj,
Mert fel kellett ébrednem, hogy mégis elhagytál.

Bele őrűlök a hiányodba :( Nagyon hiányzol! Semmit sem érnek a napjaim nélküled! Minden szavad megérint, megéget, bezár szívembe téged! Örökre! Mióta megismertelek, azóta szeretlek, rabul ejtett ragyogása csillogó szemednek! Messze vagy tőlem, de nem vagyok árva, mert itt vagy velem a SZÍVEMBE ZÁRVA! Itt is maradsz mindörökre! Tudom neked is nagyon hiányzok, de kitartás nem sok idő és soha többet nem engedjük el egymást! SOHA!!!! Szejetlek és nagyon hiányzol!!!!!!

Hiányzol, mert a szívem csak érted ég és dobban, ha felkel az éj. Szeretni csak jó, de már nagyon hiányzol. Fogd meg kezem, el ne engedd, mert fájdalmas lenne, a szívem összetörne, a lelkem romokban lenne, ha a nap felsüt, te ott vagy, ha a szemem lehunyom, szemembe ragyogsz és szép a világ. Elképzelem, hogy milyen lenne, ha... de kérlek ne hagyj el soha, de soha.

Volt egy álmom az éjjel: ott álltunk egy ismeretlen vidéken. Te kezemet fogtad, és szemeimbe néztél, azt mondtad: Várjak rád! - többet nem is kértél, én szemeidbe néztem és átkaroltalak, azt mondtam: Ne aggódj, én eddig is vártalak! Aztán jött a reggel és elvitte álmomat, egy újabb nap jött, mi elsodorta szavunkat. Később érkezett egy levél, mit tőled kaptam, kétségtől remegő kézzel rögtön felbontottam. Mintha érezted volna, hogy mire vágytam, megerősítetted hitem, hogy nem hiába várlak. Ekkor egy pillanatra szívem görcsbe rándult, lelkem visszhangja szólt, majd eszembe jutott az álom, és halkan megjegyeztem: Én ébren is várok!

Messze vagy tőlem, mégis oly közel! Ha lehunyom szemem, érzem, amint két karod ölel. Ha ökölbe szorítom kezem, a te kezed szorítom oly erősen. Ha gondolataim messze szállnak, eltévednek - mégis rád találnak. Mindenütt te vagy ott, még akkor is, ha más úton járok, mert itt élsz bennem a lelkem mélyén, hiába vagy távol, mert minden érzés és emlék csak hozzád láncol.

Elválaszt tőled egy nagy idegen táj, elfeledni téged nagyon fáj, de ha te tudsz a távolból szeretni, én se foglak soha elfeledni. Ide írom a nevem, hogy ne felejts el soha, mert az élet hozzám úgyis olyan mostoha.

Soha nem hittem, hogy valakit igazán lehet szeretni, mindent, amit ellenünk tesz, oly könnyen feledni. Minden fájó szónak az emlékeit temetni, mindent-mindent feledni, és újra kezdeni. Néha megbántottál, nem mutattam - pedig sírtam, a könnyek belülről jöttek, de mindegy, én akartam. Veled a szomorúságot is boldogságnak láttam, ezért bárki boldoggá akart tenni - csak rád vágytam. Most bennem csak a boldog emlékek élnek, elmostak minden rosszat, és szomorú képet. Most csak átölelni szeretnélek, és megköszönni mindazt, amit adtál - minden szépet!

Hamis kép volt minden perc, amit velem töltöttél, egy boldog álom, amit megadott a puszta lét. Pár nap, amit visszahozni nem lehet, de köszönöm neked azokat a boldog perceket. Köszönök mindent, a szavakat, és az álmokat, köszönöm azokat a vég nélküli vágyakat. Lehet, hogy percek helyett hetek és hónapok múltak. Lehet, hogy a szavak sem voltak igazak, és az álmok is hamisak, de te tanítottál meg rá, hogy mik azok az önzetlen vágyak, köszönöm és átkozom, ezt az égető, de édes fájdalmat.

Egy hűvös nyári hajnalon kezdődött, a szerelem a szívembe örökre beköltözött, vártam a napot, hogy újra látlak, vártam a percet, hogy megcsókold számat. Eljött az idő, s velem voltál éjjel nappal, elárasztottál szerelemmel és édes csókokkal. Hirtelen elmúlt a nyár, s te vele együtt távoztál, szívembe nem maradt más, csak emlékek és magány. Láttalak azóta egy párszor az utcán, köszöntél, s azzal tovább haladtál, én csak álltam, és néztem utánad, de te eltűntél, vissza hiába várnálak.

Elválaszt tőled egy nagy idegen táj, elfeledni téged nagyon fáj. De ha te tudsz a távolból szeretni, én sem foglak soha elfeledni. Ide írom a nevem, hogy ne felejts el soha, mert az élet néha mostoha.

Igen Hiányzik, hogy valaki odabújjon hozzám. Valaki, aki megfogja a kezemet. Ha rossz kedvem van Felvidítson. Akivel órákat el tudok tölteni. Igen hiányzik valaki, akivel szerethetjük egymást.

Olyan az élet, mint 1 álom. Állandóan utánad vágyom. Álmodok rólad solféle szépet, de mindig az a vége: SZERETLEK TÉGED!!!

kicsi kutyuskám nagyon hiányzol! puszi kiskutyám Béla

Szeretlek Gábor de nagyon 2011.12.17 BY:Timi