Távol már a kezdet, De távol még a vég, Elértem a labirintus közepét. Csalódások, gyönyörű emlékek Velem vannak, Megőrzöm őket.
Ne tartsd fontosnak, hogy fontosnak tartsanak! Egyszerűen szeress, és fontos leszel!
Barátom, ez nem volt álom, Minden dal igazat szólt, És ha később valaki kérdez, hát feledd el azt, ami volt (Ákos)
?Mert az égi útnak elve: kúszva, vérzőn énekelve, portól, sártól piszkosan, menni mindig, biztosan?
Azért vagy itt, hogy mindent láss, Hogy értsd a szót, olvasd az írást, Azért vagy itt, hogy mindent megtanulj, Hogy az égbe szállj, nehogy a porba hullj.
Útjaink százfelé válnak, de szívünk egy célért dobog, nekivágunk a küzdelmes mának, és épít karunk egy szebb holnapot.
Száz út vár ránk. Indulunk és érkezünk, nincs visszaút, ha tévedünk. Száz út vár ránk. Melyik a legjobb megoldás? Hol lesz a végállomás? Ahonnan nincs több utazás.
Egyszer véget ér a lázas ifjúság, Egyszer elmúlnak a színes éjszakák, Egyszer véget ér az álom, egyszer véget ér a nyár, Ami elmúlt, soha nem jön vissza már.
Nagyon szép kis társaság volt. Egyik léhább, mint a másik. Átgondolok minden órát A keserű búcsúzásig ...
Előtted a küzdés, előtted a pálya, Az erőtlen csügged, az erős megállja. És tudod: az erő micsoda? - Akarat, Mely előbb vagy utóbb, de borostyánt arat.
És érezzék egy kézfogásról rólad, hogy jót akarsz, és te is tiszta jó vagy, s egy tekintetük elhitesse véled: szép dolgokért élsz - és érdemes élned.
Régi harcok, régi, kopott könyvek Derű, mosoly, néha fájó könnyek Múlik minden, rohannak az évek Búcsút mondunk, múló diákévek.